Free-for-All
A Disegno szabad hozzáférésű folyóirat, ezért a cikkek teljes szövege elérhető az absztraktok végén található linken.
A teljes lapszám PDF formátumban itt érhető el.
Tartalomjegyzék:
Szerkesztői előszó: Vagy valami, vagy megy valahová / Horváth Olivér
tanulmány
Schneider Ákos: A futószalag gyermekei. A kiborg problematikája az emberközpontú design tükrében
Klaus Krippendorff: Designkutatás: oximoron?
esszé
Jessica Hemmings: Valós testi munka, materiális megértés és a szövő kéz bölcsessége
Hannah Carlson: Közönséges dolgok. James Fenimore Cooper mindent látó keszkenője
Tamás Dénes: Városdesign és identitás: a posztszocialista városok példája
Körösvölgyi Zoltán: Design religion. A törődő design már művészet?
Tony Fry: Design a design után
műhely
Kovács Péter: Adalékok a hazai designkultúra-tudomány alakulástörténetéhez. Kanonizálási kísérlet
recenzió
Szabó-Reznek Eszter: A szocializmus muzealizált tárgyai Bukarestben. A Román Giccs Múzeuma
Mészáros Zsolt: Divatgyakorlatok: a Modes pratiques első két számáról
Lapszámunk szerzői
Szerkesztői előszó: Vagy valami, vagy megy valahová / Horváth Olivér
https://doi.org/10.21096/disegno_2019_1-2ho
„A designkultúra ijesztő” – legalábbis így kezdi egyik előadását Guy Julier, a kortárs designkultúra-fogalom spiritus rectora (Julier 2011, 1). Ijesztően gazdag a formálódó megközelítések és területek változatosságát, akár ellentmondásosságát illetően, és egyben lebilincselő: egy thriller, amiről nem bírjuk elkapni a szemünket. A designkultúra alakulásában azonban tevékeny részt is lehet vállalni. Jelen számunk felhívása azzal a céllal nyitotta a lehető legtágabbra a kapukat, hogy ne felülről szabjuk meg a témák és perspektívák körét, hanem teret adjunk a design teoretikus feldolgozásával foglalkozóknak arra, hogy maguk jelöljék ki, maguk feszegessék, provokálják a diszciplína kereteit. 1 Számunknak ezért is adtuk a Free-for-All címet, s a végeredmény ennek megfelelően változatos. A párhuzamokból, egybecsengésekből, ellenpontokból mindazonáltal valódi szövedék, hálózat képződött; ezt tükrözi laptervezőnk, Skrapits Borka címlap-grafikája, illetve az EJTech textilkísérleteit bemutató képanyagunk.
TELJES SZÖVEG PDF
Veres Bálint: Taktilis taktikák a kortárs kiállítási gyakorlatban
#múzeumelmélet, #multiszenzorialitás, #fogyatékosságtudomány, #kulturális hozzáférés
https://doi.org/10.21096/disegno_2019_1-2vb
A múzeumi gyakorlatot meghatározó társadalmi képzetek, politikai status quók és ismeretelméleti előfeltevések a mozgósított szenzoriális modalitások révén közvetlenül a testbe kódolódnak. A múzeumi kultúra újabb kritikájának ezért ama reláció felülvizsgálatából kell kiindulnia, amely a kiállítások szenzoriális spektruma és a kiiktathatatlanul multimodális testi érzékelés közt fennáll. A múzeum valaha templom volt, később iskola, még később színpad. Ma, a test filozófiai rehabilitációjával szinkronban kibontakozó designkultúra korában a kulturális javak bemutatásának helyszínei a testi fakultásokat is aktiváló interszubjektivitás és az ember – környezet-illeszkedés modellezésének színtereivé válhatnak: társadalmi és ökológiai agorákká. A tanulmány ennek kereteit egy esettanulmányból kiindulva igyekszik felrajzolni.
TELJES SZÖVEG PDF
Lakner Antal: Utazás az ulmi hokedli körül. A HfG Ulm tárgyilagos tárgyai
#Új Bauhaus, #politikai design/designpolitika, #gute Form, a mindennapi élet struktúrája, #antitotalitarianizmus https://doi.org/10.21096/disegno_2019_1-2la
Írásomban azt vizsgálom, hogy milyen gazdasági, társadalmi és intézményszervezési okok vezették sikerre a HfG Ulm designfőiskolát abban, hogy megvalósítsa programját, a társadalom szélesebb rétegei számára piacképes, sorozatgyártott, modern használati tárgyak komplex tervezését és előállítását. Megkísérlem bemutatni továbbá, mindebben milyen szerepet játszott az a tény, hogy az alapítók, Inge Scholl és Otl Aicher a mindennapi használati tárgyaknak társadalomformáló erőt tulajdonítottak, és azzal az elhivatottsággal hozták létre az intézményt, hogy hozzájáruljanak a második világháború utáni német társadalom demokratizálásához. Ezzel választ keresek a kortárs design egyik legalapvetőbb elméleti kérdésére: lehetséges-e újabb és újabb esztétikai programok helyett valódi társadalmi, gazdasági és politikai problémákra működőképes technikai-topológiai vagy térszervezési megoldásokat találni?
TELJES SZÖVEG PDF
Schneider Ákos: A futószalag gyermekei. A kiborg problematikája az emberközpontú design tükrében
#poszthumanizmus, #modern design, #kiborg, #emberközpontú tervezés, #technológia
https://doi.org/10.21096/disegno_2019_1-2scha
A nemzetközi tervezéselméletben legkésőbb az 1980-as évektől meghatározó felhasználóbarát és emberközpontú megközelítéseket ma ökológiai, technológiai válságok és lehetőségek árnyalják. A tervezők figyelme olyan határhelyzetek irányába terelődik, amelyek ember és nem-ember (nonhuman) interakciójából születnek. A tanulmány amellett érvel, hogy azok – a designelméletben is kihangosított – vélemények, amelyek az emberi nézőpont kizárólagosságát, illetve közvetetten vagy közvetlenül a modernitás programját kérdőjelezik meg, nemcsak a természetvédelem, a fenntartható design vagy az emberközpontú tervezés (human-centered design) horizontján értelmezhetők, de új fényt vethetnek a kiborg (ti. cybernetic organism) helyére és jelentőségére a modern design vonatkozásában. A tanulmány célja, hogy Donna Haraway „Kiborg kiáltvány” című cikkére támaszkodva a kiborg alakját ennek a párbeszédnek a középpontjában – a modern design epicentrumában – helyezze el.
TELJES SZÖVEG PDF
Klaus Krippendorff: Designkutatás: oximoron?
#metafora, #re-search, #re-cognition, #science for design
https://doi.org/10.21096/disegno_2019_1-2kk
Az oximoronok nem pusztán nyelvi furcsaságok. A szavak nem semleges tanúi a világ eseményeinek. Formálhatják használóik érzékelését és irányíthatják cselekedeteiket. Pontosan ez az oka – a nagyobb tudományos elfogadottság célja mellett –, hogy a designtársadalom elkezdte átvenni a megállapodottabb diszciplínák kifejezéseit, véleményem szerint észre sem véve, hogy ezzel lényegileg idegen paradigmákat importál. Jelen esszé egyik célja annak bizonyítása, hogy a design research oximoronjának ellentmondásai, mivel nem mindenki számára nyilvánvalóak, arra vezethetik naiv alkalmazóit, hogy a design researchöt hasonlónak gondolják a megbecsült tudósok kutatásaihoz.
TELJES SZÖVEG PDF
Jessica Hemmings: Valós testi munka, materiális megértés és a szövő kéz bölcsessége
https://doi.org/10.21096/disegno_2019_1-2jh
A textil szálait talán már nem érezzük világunk fundamentumának, de a technológia által hétköznapi életünk részévé tett virtuális hálókat nagyon is. Legyen azonban bármily virtuális a technológia, mindent átható volta sokban ugyanolyan sajátosságokra épül, mint amelyek a textil jelentőségét adják. Amikor arról gondolkodunk, mi a kárpitok szerepe a huszonegyedik században, fontos, hogy fejben tartsuk ezen összefüggéseket, és megértsük, hogy a textilt korunk társadalmában sem kell marginálisnak tekinteni. Ellenkezőleg: a szövetek főszerepet játszanak az életünk minden területét behálózó komputerizáció (ubiquitous computing) folyamatában.
TELJES SZÖVEG PDF
Hannah Carlson: Közönséges dolgok. James Fenimore Cooper mindent látó keszkenője
https://doi.org/10.21096/disegno_2019_1-2hc
Cooper kisregénye 1843 januárja és áprilisa között jelent meg folytatásokban a Graham’s Magazineben. Számos korabeli társadalomkritikai műhöz hasonlóan Cooper története is azt kárhoztatja, hogy a nők mennyit áldoznak csecsebecsékre, a tizenkilencedik századi divatra oly jellemző szalagokra, csipkedíszekre és bizsukra. Habár a regény általában veszi kritika alá a női létet a viktoriánus Amerikában, külön is szól azon sajátosságokról, amelyek narrátorához, a zsebkendőhöz kötődnek. Cooper konzervatív társadalombírálata azonban nem a várt érvelés mentén halad. Kevésbé aggasztja, hogy a zsebkendő képessé válik a hagyományos státuszkülönbségek összezavarására, mint hogy elősegítheti a testi jelenségekhez kapcsolódó tabuk megsértését.
TELJES SZÖVEG PDF
Tamás Dénes: Városdesign és identitás: a posztszocialista városok példája
#designfordulat, #identitás, #posztszocialista, #Románia, #városdesign
https://doi.org/10.21096/disegno_2019_1-2dt
Marc Augé Nem-helyek című művében (Augé 2012 [1992]) egyértelmű kapcsolatot állapít meg a helyek és az identitás között. Ezen antropológiai perspektíva eredményesen kamatoztatható egy olyan elméleti vizsgálódás keretében, amely a város térbeli összefüggéseit, valamint a városlakók identitásának kapcsolatát szeretné tematizálni, azt feltételezve, hogy az identitás nem adottság, hanem a térbeliség által is formált összefüggésrendszer. Város és identitás kapcsolata különösen bonyolultan rétegződik a posztszocialista városok esetében, amelyek a ’89-es fordulatból eleve identitásválsággal kerültek ki, arra kényszerülve, hogy újra kitalálják magukat, egyszerre próbálva megfelelni a leértékelt múlt és a felgyorsult jelen kihívásainak.
TELJES SZÖVEG PDF
Körösvölgyi Zoltán: Design religion. A törődő design már művészet?
#szakrális design, #social design, #designvallás, #kereskedelmi célú vallási jelképhasználat, #jövősítés
https://doi.org/10.21096/disegno_2019_1-2kz
A vallás és a design első pillantásra nehezen összeegyeztethető, ám éppen emiatt inspiráló és potenciálisan megtermékenyítő kapcsolatának vizsgálata által a szerző új perspektívával kívánja gazdagítani a designkultúra tudományos diskurzusát. A nyilvánvaló gyakorlati pontokon túl az esszében arra keresi a választ, segíthet-e a vallás, illetve a spirituális tapasztaláshoz kapcsolódó megrendelői-tervezői-befogadói hozzáállás és gyakorlat a design számára kiutat találni a kapitalocén világából, tanulhat-e a vallás a designtól, teljesebbé, eredményesebben megközelíthetővé válhat-e ezzel a designkultúra kutatásának inter- és posztdiszciplináris ideája.
TELJES SZÖVEG PDF
Tony Fry: Design a design után
https://doi.org/10.21096/disegno_2019_1-2tf
A design, nem vitatva a gazdasági életben betöltött szerepét, összességében sohasem volt ennyire erőtlen a proaktív változás eszközeként, mint most – épp, amikor oly nagy erővel kéne hozzájárulnia e változáshoz. E tényt egyre szélesebb körben elismerik – de sajnos jellemzően nem a professzionális designközösségben, amely – szemben a fenti megfogalmazással – továbbra is szégyentelenül kiszolgálja a mértéktelen konzumerizmus piacát, elegáns és fenntarthatatlan tárgyakat állít elő, kizárólag a stílust éltető termékeket díjazza és fotogén épületeket tervez. Szerencsére a designt nem teljesen a designbrancs határozza meg.
TELJES SZÖVEG PDF
Kovács Péter: Adalékok a hazai designkultúra-tudomány alakulástörténetéhez. Kanonizálási kísérlet
https://doi.org/10.21096/disegno_2019_1-2kp
Tanulmányom egy – a jelenkori művészettudományi diskurzusban egyre hangsúlyosabb – kulturális-értelmezői modell hazai tudománytörténetéhez nyújt adalékot. Ezen értelmezői keret a humántudományok designfordulataként írható le (Szentpéteri 2010), az új kultúratudományi diskurzus pedig designkultúra-tudomány elnevezéssel kanonizálódott. Célom rámutatni arra, hogy – bár a terminológia mellőzésével – találunk olyan hazai forrást az 1980-as évek művészettudományi diskurzusában, amely igen sok hasonlóságot mutat azon teoretikus állásponttal, amelyet ma designkultúra-tudományként említünk.
TELJES SZÖVEG PDF
Szabó-Reznek Eszter: A szocializmus muzealizált tárgyai Bukarestben. A Román Giccs Múzeuma
https://doi.org/10.21096/disegno_2019_1-2sz-re
Giccsmúzeumot nyitni hatalmas ötlet. A bukaresti giccsmúzeum nyitott és bővíthető magángyűjtemény, tulajdonosa, Cristian Lica – „civilben” vállalkozó – mindenkit arra bátorít, hogy adományozzon újabb tárgyakat az intézménynek. Vonzó és nagy érdeklődésre számító ötlet olyan tárgyakra építve nyitni múzeumot, amelyek egyébként vagy kiszorulnak a művészet intézményrendszeréből, vagy teljesen más rendszerekből jönnek, a privátszférából vagy akár a politikai szférából. A bukaresti múzeum azonban inkább csak felhalmozott tárgyak gyűjteménye marad, ahol a kontextualizálásukra tett kísérletek erős hiányérzetet keltenek, ugyanakkor a tárgyakra épített kulturális (és nemzeti) öndefiníciós narratíva is problematikussá válik.
TELJES SZÖVEG PDF
Mészáros Zsolt: Divatgyakorlatok: a Modes pratiques első két számáról
https://doi.org/10.21096/disegno_2019_1-2mzs
Az utóbbi években nagymértékű élénkülés tapasztalható a francia divattörténeti és -elméleti szakirodalomban, amely már korábban is jelentős teljesítményeket mutatott fel. A történetiség, a szemiotika, a fogyasztás, a modernitás felőli vizsgálódások folytatásán túl a napjainkban érvényesülő tudományközi törekvések gyümölcsöző módon vonnak be társadalomtörténeti és kultúratudományos megközelítéseket: a divatot a modernitás részeként értelmezve kiterjesztik vizsgálódásaikat a technikai, gazdasági, ipari, politikai, társadalmi, kulturális aspektusokra.
TELJES SZÖVEG PDF