Immár az emberiség nagyobbik része városokban él, legyenek azok hivatalos megapoliszok, avagy illegális „árnyékvárosok” (Robert Neuwirth). New York, Casablanca, Sanghai és Rio, s az őket övező-átszövő szlömök és dzsumbujok Észak-Amerikában és Ázsiában, bidonville-ek Észak-Afrikában, vagy favelák Dél-Amerikában. A város designkultúrája határozza meg többségünk életvilágát, a város a zsigereinkben huzalozott immár jó ideje. A város álmaink és tetteink, vágyaink és csalódásaink, örömeink és bosszúságaink alfája és omegája. Városban gondolkodunk, érzünk és érzékelünk. Jóllehet városi környezetünket mi alkotjuk, az legalább annyira formál bennünket is. A városkép, ahogy Kevin Lynch fogalmazott már a hatvanas évek elején, nem csupán vizuális: multiszenzoriális élményt nyújt. Ez a tapasztalat, amely a designkultúra kutatóját is foglalkoztatja, diszkurzív forrásokban testesül meg: városéletrajzokban és városregényekben – mint Simon Sebag Montefiore Jeruzsáleme, Geert Mak Amszterdamja, Michael Pye Antwerpenje, Joyce Dublinja, Giuseppe Montesano Nápolya –, képeken: fametszetektől rézkarcokon, festményeken, fotókon és animációkon át a filmekig; háromdimenziós, „architekturális” (Eco) forrásokban: szobrokban, installációkban, vagy éppen idézetek sorával dolgozó városi tájakban és témaparkokban.
Magyar nyelvű számunkba különösen szívesen fogadunk a város múltjával foglalkozó írásokat, amelyek a város eszméjének és eszményének megszületésével, a városírás (writing cities), a város diszkurzív és ikonográfiai megalapításának történetével (gondoljunk például Hogenberg és Braun Civitates orbis terrarumára!), a város emberi élettapasztalataival, életvilágával foglalkoznak. Puszta munkaoptimalizálási területként vagy természetes életkörnyezetként alakult-e ki a város, és elgondolható-e szembeállítás nélkül város és természet? Milyenek a város ökológiái (Banham)? Miként affirmálja és tagadja az uralmi szándékokat? Hogy változik a középkortól Hausmann Párizsán és Cerdá Barcelonáján át korunkig, a tiltott, nyílt, láthatatlan, látható, tapintható, ízlelhető városok élménye – sétálva, futva, kordén, velocipéden, léghajóból, önvezetve, hoverboardon, szárazon és költőien, Moszkvától Petuskiig, a Csömöri úttól egészen a Filatori gátig? Hiába utazhatják be az emberek „egész Európát, olyan benyomásuk marad, mintha sosem léptek volna ki […] az ízléstelen pályaudvarokból, amelyek mindenüvé elkísérik őket – akárcsak semmittevésük és az élvezetre való képtelenségük […] A látás nem jelent már semmit. Azért érkezünk meg, hogy továbbutazzunk,” írja Delacroix a XIX. század közepén: mi a „generic city” disztópiája és utópiája a kezdetektől Koolhaasig? Nyitottak vagyunk a jelen nagyvárosi kultúrájának kritikai olvasására és a jövő városának kutatására is, az okos városok, a digitális figyelem és fegyelem, vagy az összeomlás utáni katasztrófavárosok és nyomornegyedek vízióira – testesüljenek meg ezek urbanisztikai, várostervezői, futurisztikai koncepciókban, avagy műalkotásokban. S bár nem rajongunk a poszthumanista elméletekért, szívesen veszünk olyan kritikai felvetéseket is, amelyek a poszthumanista város tematikáját érintik.
Felvetések:
a város művészeti reprezentációi és metaforái • városéletrajzok • apodemica, utazási irodalom és a város • városírás, városregény • a város mint mnemotechnikai eszköz • „how buildings learn” és hogyan felejtenek a kerületek? • térkép és város • megtestesült olvasás (embodied reading) és 4E cognition a városkutatásban • a város kognitív modellezése • biopolisz • természet/kert/város • városimázs • „Keep Austin Weird” • rekonstruktív stílus • „nemzeti építészet” • árnyékvárosok, nyomornegyedek, favelák és bidonville-ek • „Learning from Lagos” – a rosszléti város ideológiái • trollurbanizmus: triggerelő köztéralakítás • a közművek, csőposták, kábelek, adatsugarak szövedéke • milyen formaviszonyok – utca, tér, árkádsor, járda és út, pozitív-negatív sarkok – keltik a város képzetét? • a szabályozás hatása a városélményre • okos város, digitális felügyelet, digitális diktatúra • nem-Budapest • Érd: a magyar szuburbia eredője • Fiume (mint tégely és zsilip)
Lapunk főleg tanulmányokat, esszéket, és recenziókat közöl kb. 6000, 3000 és 2000 szóban, de kísérletezőbb formátumokat is megfontolunk. A tanulmányok elbírálását a szerkesztők mellett (kölcsönös anonimitásban) két független külső szakértő végzi.
A 150–250 szavas absztraktokat 130–150 szavas életrajz kíséretében január 31-ig várjuk a disegno@mome.hu címre.