Disegno 2014/1

Szentpéteri Márton: Disegno: Ad lectorem

Hasonlóan tehát a humanista disegno teoretikusainak törekvéseihez, a Disegno folyóirat szerkesztői arra törekednek, hogy a hazai tudományos életben a designkultúra-tudomány autonóm szerepét elismertessék, úgy, ahogy az az elmúlt időszakban nemzetközi színtéren már megtörtént. Ebben a felfogásban a designelmélet nem a design szolgálóleánya, nem a „jobb tervezés eszköze” (tool for better design) – miként azt a művészeti és design-felsőoktatásban oly sokan vallják ma is –, hanem olyan önálló intellektuális vállalkozás, amelyik magát leginkább a kultúratudományi – másképpen a humán- és társadalomtudományi – diskurzusokban pozicionálja.”


„megközelítések” – tanulmányok

Guy Julier: A vizuális kultúrától a designkultúráig

Cikkem elsősorban arra koncentrál, hogy az említett tudományágak miként határozzák meg magukat kutatásuk tárgyaihoz és látószögükhöz képest. Először a vizuáliskultúra-tudomány „a látás egy módjaként” értett fajtájának kritikáját fejtem ki úgy, hogy feltárom e szemlélet designnal kapcsolatos korlátoltságát. Azt állítom, hogy a vizuáliskultúra-tudomány egyes szerzői által elfoglalt hermeneutikai pozíció magyarázta eddig a kortárs design funkcióival szembeni feszélyezettségüket és alkalmatlanságukat arra, hogy érdemi módon foglalkozzanak a témával.”

Ben Highmore: Komódista kiáltvány: a mesterséges világ designkultúrája

…arra törekedtem, hogy a designkultúra tanulmányozását a (konkrét környezettel kezdődő és ott is végződő) materializmus olyan formájaként mutassam be, amely érzékeny az immateriális materialitások számos fajtájára (az érzelmekre, a játékra, a szimbolikus vágyakra s így tovább). Ezt a megközelítést társadalomesztétikának” is lehet nevezni. Mindazonáltal az esztétika itt nem az ízlésbeli különbségekről, hanem a tárgyak érzéki-anyagi életéről és a velük kapcsolatba lépő szubjektumokról szól.”

Victor Margolin: A designtanulmányok összetett feladata

Vakmerő retorikai lépésre szánom most el magam: azt javaslom, legyen a „designtanulmányok” az a szakkifejezés, amelyik mindezen kutatási tevékenységek teljes körét felöleli, és azzá az elméleti színtérré, avagy „toposszá” válik, ahol e tevékenységek kölcsönhatásba hozhatóak.”

Hornyik Sándor: A képek és a dolgok – A vizuális kultúra archeológiája a fotográfia mentén

[…] a vizuális kultúra tudományán belül is megváltoztak a hangsúlyok: az esztétikai és a képelméleti szempontok háttérbe szorultak, a politikai és a társadalomelméleti nézőpontok viszont előtérbe kerültek. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a képek után előtérbe kerültek a ‘dolgok’.”

Veres Bálint: Újragondolhatjuk-e a művészeteket az építészet révén?

Tézisem az, hogy az építészet tapasztalati dimenzióinak értelmezése (ideértve az építészet érzékelésének multiszenzorialitását is) kulcsszerepet játszhat az öt fő művészeti ág és a hozzájuk kapcsolódó újabb művészeti gyakorlatok örökségének, valamint a művészet címszava alá be nem sorolt esztétikai tapasztalatoknak az egymásra vonatkoztatásában és kiegyensúlyozott elhelyezésében.”


interjú

Elhalasztott világvége – egy interjú a fiókból / Szentpéteri Márton beszélgetett John Thackarával

Noha az interjú közel hat évvel ezelőtt, a globális pénzügyi válság kirobbanásakor készült, mit sem vesztett frissességéből, Thackara alapelve – a „gondatlan fejlődéstől” (mindless development) a „designgondoskodásig” (design mindfulness) kell eljutnunk – ma érvényesebb, mint valaha!”


recenziók

Norvég alapok – Recenzió a Design History c. kötetről (Horváth Olivér)

A Design History tehát figyelemfelkeltő, komoly, informatív, változatos, tömény, izgalmas, provokatív és szellemes hozzájárulás ahhoz a területhez, amit az enumerációkért rajongó szerző a „kényszerpályák, összetettségek, pluralizmusok, sokdimenziósságok, ellentmondások, eltérések, szembeállítások és sorozatosságok” designtörténetének nevez (33).”

Animáció–emancipáció – Recenzió az Animating Film Theory c. kötetről (Gyenge Zsolt)

[…] az Animating Film Theory-ban azok is kiemelkedő minőségű olvasmányokra lelnek, akiket nem az animációelmélet státusza, hanem maga az elmélet, illetve az általa elemzett, tematizált, animációhoz kapcsolódó problémák érdekelnek. Ez a kötet tartalmaz olyan szövegeket, amelyek hamarosan szerves részét fogják képezni a filmelméleti diskurzusnak.”